Kedves Testvérek!
Sok szeretettel köszöntelek benneteket!
Az otthoni szabadságomat lerövidítettem 16 nappal, és március 16-án délután visszajöttem Magyarországra. Szüleim, különösen édesanyám, nagyon szomorúak voltak emiatt, de éreztem, hogy itt kell lennem. Érdekes módon egy nappal később lezárták a határokat. Most „önkéntes karanténban” maradok a társadalomra való tekintettel. Mivel Dohán keresztül jöttem, így semmi bajom sincs, mégis felelősséget érzek a többiek iránt.
Az út folyamán sok olyan dolgot láttam, amit eddig nem. Elmélkedtem ezeken, és arra gondoltam, hogy megosztom veletek ezeket a sorokat.
Nehéz és aggodalmakkal teli időszakot élünk. Ezt mindenhol lehetett érezni és minden arcon lehetett látni. Minden, ami természetes volt, már nem az. Kézfogással nem köszöntenek, a beszélgetések ritkulnak, az emberek egymástól távol ülnek, csönd van mindenhol, mintha az élet teljesen megszűnt volna. Mindez egy vírus miatt. Az ember, aki azt gondolta, hogy mindent megoldhat a maga erejéből, most talán megérzi, hogy ez mégsem így van. A tudomány még mindig botorkál a sötétségben… még kell idő, hogy felfedezze a vírus elleni gyógyszert.
Közben egyre több ország próbál segíteni a saját népén. Szigorú intézkedéseket vezetnek be a nép érdekében. Nagyon fontos, hogy ezeket a szabályokat pontosan betartsuk. Ha nem, akkor úgy járunk, mint azok az országok, emberek, akik túlzott szabadságról beszéltek és most komoly bajban vannak. A liberális és túlzott szabadságnak nagy a kockázati tényezője. Sajnos a koronavírus nem ismeri a liberális szabadosságot. Most rendre van szükség. Össze kell szedni magunkat, és rendet kell tartani magunkban és magunk körül. Ebben a helyzetben nem jó azt mondani, hogy mi szabadok vagyunk és azt csinálunk, amit akarunk. Vigyázni kell magunkra, és a többiekre, különösen az idősebb testvérekre való tekintettel be kell tartanunk a szabályokat.
Ne csüggedjünk lelkünkben! Alakítsuk ki a pozitív gondolkodást magunkban! Nem tudjuk pontosan, hogy ez a vírus honnan ered: az ember terméke vagy állatoktól származik. A valóság azonban az, hogy itt van közöttünk. Bizonyos értelemben a következőkre tanít a vírus: a közel harminc éve tartó rohanás lelassult, elfoglalt embereknek lett ideje otthon maradni férjükkel, feleségükkel és gyerekeikkel, sokkal tudatosabban lélegeznek. Minden reggel örül az ember, ha lélegzés közben nem köhög; mindig mindenki jól megmossa a kezét. A levegő is egyre tisztább, mivel mind földi, mind légi úton kevés a forgalom, sőt a tenger is csendesebb, mert egyre kevesebb a luxushajó és a többi hajó is, az utcák egyre néptelenebbek és így tovább…
Még egy kis idő, és ez is elmúlik, de maradjanak meg bennünk azok a dolgok, melyekre ez az idő tanított minket. Isten valóban megbocsát mindent nekünk, mivel Ő a szeretet. Az Általa teremtetett természet azonban nem. A természetben élő embert rendre tanítja a természet. A rendhez tartozik a hit is. Az a két Kéz, amely a természetet alkotta, benne téged és engem, amely meggyógyította a vakot, a bénát, a leprásokat és életre keltette a halottat, vigyázzon rád és óvjon téged minden rossztól!
Testvérek! - időnk van elmélyülni és Istennel lenni. Minden elmúlik, egyedül Ő marad. Térjünk vissza Hozzá. A közelmúlt idők jelei arra figyelmeztetnek minket, amiről a 2Krónikák 7,13-14-ben írva van: „Ha bezárom az eget s nem esik az eső (különböző országokban hónapokig tartó nagy tűz), és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak, hogy emésszék fel az országot (sáskák támadása Afrikában), ha pestist bocsátok népemre (vírus járvány): de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit és meggyógyítom földjét”.
Talán a tudósok számára balgaság, amiket írtam, de Istenben hívő igaz ember értékes üzenetet lát benne. Aki az Úrban bízik, annak minden a javára válik.
Áldott böjti időszakot kívánok!
Szeretettel
Benvin Sebastian atya